Folytatas

A folytatas a http://kicsisara2.blogspot.com/ oldalon olvashato.

Repa

Eppen repas joghurtot eszem, es bar nem gondoltam volna, de nagyon finom.

Nagykövetségi kaland III. rész

A történet folytatódik. Miután El Salvadorral szemben tisztáztam magam, ismét nekiveselkedtem a saját követségi ügyeimnek. Ezúttal helyi segítséget is bevontam, leendő anyósom személyében, aki hathatós ügyintéző hírében áll. (Talán emélkeznek még hűséges olvasóim arra, hogy erre azért kellett sort keríteni, mert a Magyar Köztársaság Nagykövetségén nem könnyű magyarul/angolul beszélő ügyintézőt kifogni). Akárhogy is, Kaya-sant csúnyán lerázták, ezúttal csak magyarul beszélt az, aki felvette a telefont.

Szóval ma kábé huszadjára ismét betelefonáltam, már megismerték a hangomat/kérelmemet, kapcsolják a konzulátust, a konzul úr házon kívül van. Ekkor könyörgőre fogtam és ecsetelem a drámai helyzetet, ügyesen visszavertem a forduljon emailben a konzulátushoz-típusú támadásokat, valamint visszautasítottam az alkonzullal való beszélgetés lehetőségét. Visszahívjuk - ígérte az ügyintéző.

És: visszahívtak. Ezúttal maga a konzul úr. Nem vagyunk illetékesek, mondta, majd magyarázóan hozzáfűzte, hogy amikor az alkonzul letette a telefont, akkor azzal valójában az illetékességet utasította el. Ekkor egy merész fordulattal megkérdeztem, hogy ha mégis a konzulátus lenne az illetékes, akkor milyen papirok kellenének. Hát ezt számba kell venni. Ezzel szerencsére hamar végeztünk, mert összesen 3 tételes a lista. Ezen felbátorodva megkérdeztem, hogy egyébként a konzulátus miért nem illetékes. Mert nekem nincs bejelentett lakcímem Japánban. De van. Igazán? Igazán. Hát ezt jó, hogy mondom, mert akkor a mégis ők az illetékesek. Na, erre vérszemet kaptam: ha mégis a konzulátus az illetékes, akkor miért nem válaszolnak már 2 hónapja egyik megkeresésemre sem? Mert nagyon sok turista telefonálgat be, hogy házasodni akarnak, és ezzel szűrik ki a komolytalan kérelmezőket. Ezt mondta. A konzul.

Kimcsi

A kimcsi koreai savanyúság, de akár magyar is lehetne: rengeteg sok pirospaprikával eltett savanyú káposzta. Persze paprikája válogatja, de általában egyszerre édes és savanyú, és többnyire nagyon finom. Ezért is örültem, hogy ma megláttam ma a kedvenc indiai éttermemben is egy bödönnel az asztali fűszertartóban. Ellentétben az eddig kimcsikkel, ez méregerős volt, de még annál is erősebb (messze túlszárnyalta a vietnámi sült borsót, amitől úgy potyogott a könnyem, hogy a pincérlány percekig vigasztalt, hogy egy férfi sem éri meg hogy sírjunk utánuk). Azt hiszem, az összes ízlelőbimbó felrobbant a számban, egy teljes liter vizet ittam rá és még mindig égetett, az indai bácsik meg egymást csapkodták, olyan jót nevettek.

Az indiai étteremről érdemes több szót is ejteni. Ez egy nagyon pici kifőzde egy hatalmas bevásárlóközpontban az iroda mellett (bevásárlóközpont itt un. Department Store, és nem olyan, mint a Mammut, hanem inkább olyan, mint a Skála, csak minden 20-szor annyiba kerül --Lafayette...Selfridges...Skála). Egy indiai testvérpár üzemelteti, két majdnem egyforma, kövér, bajszos bácsi, az egyik a séf, a másik a pincér és van egy segéd, aki a nant süti és a séf mindig rákiabál, ha elfelejti megkenni őket vajjal (az Amelie csodálatos életén alapuló romantikus képzeteket a sanyarú sorsú fűszeressegédről azért nem szeretném táplálni, mert a nannal semmi mást nem kell csinálni, mint vajjal megkenni, ezért gyanítom, hogy idegesítő lehet, ha a nansütő ezt minden ötödiknél elfelejti megtenni).

Az étterem "látványkonyhának" van berendezve, valószínű inkább a helyszűke miatt, mint esztétikai okoból, mert a konyhában halomra állnak az ősrégi, összeégett lábasok és rejtélyes, 5 literes konzervdobozok, a nagyon zsíros csempét pedig beborítják a bevásárló listák és a séfnek szóló üzenetek, például hogy "mától mákot is teszünk a cajuun csirkéhez". Valószínű, hogy az ÁNTSZ 5 perc alatt vonná vissza a működési engedélyt, de itt érdekes módon nem sokat törődnek a hatóságok a HACCP-vel, márha egyáltalán itt van ilyen. Viszont a bácsik írtó aranyosak és a curry nagyon finom és ez a legolcsóbb étterem a környéken (összehasonlítás képpen: az egy emelettel feljebb üzemelő Godiva csokiboltban 2 deci jeges csoki többe kerül, mint itt a "lancsi szetto", azaz ebéd menü, ami áll salátából, egy tál curry-ből, nanból, rizsből, kardamonos teából és ismeretlen eredetű, de finom deszertből).

Saludos Amigos

Csörög az asztalomon a telefon:

- női hang (köszönés helyett): Kapcsolom önnek El Salvador nagykövetét.
- sára: Köszönöm szépen. Miről fogunk beszélni a nagykövet úrral?
- női hang (szemrehányóan): A nagykövet úr napok képtelen önt elérni...
- sára: Sajnálom. Biztos, hogy a nagykövet úr engem keres?
- női hang: Dominic, hát megváltoztott a telefonszáma?

Annual Function

Cégünk jutalomutazásban részesítette az elmúlt évben kiválóan teljesítő dolgozóit. Fotósunk a helyszínen járva megörökítette a tokiói irodából kvalifikált dolgozókat (balról jobbra haladva): Tom, Ryo, Jay és Ei:

Mc

Új termékkel jelent meg a McDonald's a piacon: tortilla tekercsbe csomagolt csirkehús-pogácsa, a neve: McWrap. Nem szoktam tucatjával gyártani az ilyesfajta vicceket, de még nekem is feltünt, hogy a w elmozdítása milyen kártékony hatással lehet a szendvics népszerűségére.

Szívesen meghallgatnám azt is, amikor egy átlagos japán kér egy McWrappet, így hogy McWrap, kvr... Itt még olyan sztárok sem engedhetik meg maguknak akár csak a kettős magánhangzót, mint Burado Pitu.