Monday 19 November 2007

Kimcsi

A kimcsi koreai savanyúság, de akár magyar is lehetne: rengeteg sok pirospaprikával eltett savanyú káposzta. Persze paprikája válogatja, de általában egyszerre édes és savanyú, és többnyire nagyon finom. Ezért is örültem, hogy ma megláttam ma a kedvenc indiai éttermemben is egy bödönnel az asztali fűszertartóban. Ellentétben az eddig kimcsikkel, ez méregerős volt, de még annál is erősebb (messze túlszárnyalta a vietnámi sült borsót, amitől úgy potyogott a könnyem, hogy a pincérlány percekig vigasztalt, hogy egy férfi sem éri meg hogy sírjunk utánuk). Azt hiszem, az összes ízlelőbimbó felrobbant a számban, egy teljes liter vizet ittam rá és még mindig égetett, az indai bácsik meg egymást csapkodták, olyan jót nevettek.

Az indiai étteremről érdemes több szót is ejteni. Ez egy nagyon pici kifőzde egy hatalmas bevásárlóközpontban az iroda mellett (bevásárlóközpont itt un. Department Store, és nem olyan, mint a Mammut, hanem inkább olyan, mint a Skála, csak minden 20-szor annyiba kerül --Lafayette...Selfridges...Skála). Egy indiai testvérpár üzemelteti, két majdnem egyforma, kövér, bajszos bácsi, az egyik a séf, a másik a pincér és van egy segéd, aki a nant süti és a séf mindig rákiabál, ha elfelejti megkenni őket vajjal (az Amelie csodálatos életén alapuló romantikus képzeteket a sanyarú sorsú fűszeressegédről azért nem szeretném táplálni, mert a nannal semmi mást nem kell csinálni, mint vajjal megkenni, ezért gyanítom, hogy idegesítő lehet, ha a nansütő ezt minden ötödiknél elfelejti megtenni).

Az étterem "látványkonyhának" van berendezve, valószínű inkább a helyszűke miatt, mint esztétikai okoból, mert a konyhában halomra állnak az ősrégi, összeégett lábasok és rejtélyes, 5 literes konzervdobozok, a nagyon zsíros csempét pedig beborítják a bevásárló listák és a séfnek szóló üzenetek, például hogy "mától mákot is teszünk a cajuun csirkéhez". Valószínű, hogy az ÁNTSZ 5 perc alatt vonná vissza a működési engedélyt, de itt érdekes módon nem sokat törődnek a hatóságok a HACCP-vel, márha egyáltalán itt van ilyen. Viszont a bácsik írtó aranyosak és a curry nagyon finom és ez a legolcsóbb étterem a környéken (összehasonlítás képpen: az egy emelettel feljebb üzemelő Godiva csokiboltban 2 deci jeges csoki többe kerül, mint itt a "lancsi szetto", azaz ebéd menü, ami áll salátából, egy tál curry-ből, nanból, rizsből, kardamonos teából és ismeretlen eredetű, de finom deszertből).

3 comments:

kiselek said...

én is akarok ott enni. vagy legalább itt, de veled.

saturninus said...

kifejezetten kimcsit én nem szeretnék enni, de bármi más indiai (lehetőleg vega) kaját annál inkább. és hát bizony jó lenne veled megtenni. szívesen vinném véghez ezt pl. tokióban.

az Alkotmány utcában is volt egyébként egy efféle indiai "látványkonyha", de azt végül be is zárták, pedig nagyon finomat főztek.

az árösszehasonlításról: emlékszel még az 500 jenes "jeges tejemre"?

a mailre hamarosan válaszolok (bőven van mit), csak csütörtökön van a vizsla, és most már célegyenes-para van...

Unknown said...

én azt szeretném tudni miből áll a kimcsi, mert én még nem ettem, viszont úgy tudom a csokoládé Jappániában nagyon ritka, talán azért olyan drága. Januárban, amikor vissza felé fogsz menni, már tőled is vesznek ujjlenyomatot ma láttam a híradóban, hogy már nem csak az amcsik szórakoznak ezzel.