Galamb update (többek között)

Már nem sárgák és akkorák lettek mint egy-egy zsemle - alig pár nap alatt! Ha ez így megy tovább, nem fogunk elférni az erkélyen.

Most az erkélyen van az új lámpa méretes doboza is, mert hogy van új lámpám, most érkezett meg és én költségtakarékos módon nem kértem házhozszállítást. Ezt az üzlet elhagyásától számított 5 percen belül bántam meg, mert bár nem volt különösebben nehéz (a lámpa az csak lámpa), de nagyon nehéz volt az emberáradatban manőverezni egy akkor dobozzal, amiben az IKEA helytakarékos módszerével egy konyhabútort lehetett volna becsomagolni. Ugyan az eladólány egy ügyes kis kallantyút szerelt a dobozra, a súlyelosztás nem volt a legmegfelelőbb, ezért választhattam, hogy fejbevágjam utastársaimat a metróaluljáróban, vagy éppen a lábukat kaszáljam el. De mindez misem változtat azon, hogy egy kiváló lámpára tettem szert, íme:



Arra azért kiváncsi lennék, hogy miért a "zöld lámpaként" emlegették az üzletben, talán csak azért, hogy 10 napon át fel-felötöljön bennem, hogy mi van ha tényleg zöld, mondjuk spenótzöld, akkor majd mit fogok kezdeni vele.

De teljes a harmónia (akik már régen láttak: a lámpa mellett álló alak én vagyok):

Bővült a család

Kikeltek az erkélyen a galambfiókák! Igaziból nem úgy néznek ki, mintha galambok lennének, mert a csőrük és a lábuk hatalamas a testükhöz viszonyítva, és sárgák. Van egy kicsi, meg egy nagy, a kicsi kedvesen közelebb jött, amikor teregetés közben beszélgettem velük.

Ma 12:30 és délután 2 óra között a Hawaiian Takko Rice volt a kedvenc ételem és arra gondoltam, hogy most már minden nap csak ezt akarom enni. Délután 2 és 5 között azonban átlag 20 percenként kellett a mosdóba mennem, hogy bepúderezzem az orromat - így most elbizonytalanodtam.

Lost in Translation

Ma korlevelet kaptunk a ceges evzaro bulirol, a reszletes tajekoztatot igy zarta Tamie:
"That's all forks!"

Nagykövetségi kaland II. rész

Ma, miután nagyedjére is felhívtam a konzulátust, a japán néni megszánt, és mégis kapcsolt egy magyar illetékest. A következőket tudtam meg: a levelemre biztos azért nem válaszoltak, mert ők nem illetékesek. Ő ugyan nem olvasta a levelet, mert az a konzul úrhoz fut be egyenesen, de ő nem foglalkozik egyéni megkeresésekkel. Ki foglalkozik egyéni megkeresésekkel? A konzul úr, de ő most nem elérhető, mert ebéd után már nem szokott visszajönni az irodába. Feloldani kívánva az oximoront, megkérdeztem, hogy nem hivatalosan bár, de tudna-e válaszolni az egyéni megkeresésemre, de erre azt a választ adta, hogy a konzulátus a magyar hatóságokat képviseli, nem házassági tanácsadó iroda. Jó, de akkor ki tud segíteni? Hát azt ő nem tudja, de ha tényleg komolyak a szándékaink, majd a vőlegényem kideríti a japán hatóságoknál. Ekkor ügyesen azzal érveltem, hogy tegyük fel, hogy kideríti, de a magyar hatóságok felé is be kell majd jelentenem, ezt, mint a magyar hatóságok képviselője, hogyan képzeli. Ha érvényes házasságot kívánok kötni (naná, majd kibéreljük a McD különtermét, Ronald bohóc összead bennünket és mindenki kap egy Happy Mealt Menüt), akkor ezt a lakóhelyem szerinti illetékes helyi önkormányzaton beszerzett Házassági Tanusítvány bemutatásával tehetem meg.

Felhívtam Terézvárost, ahol két kedves nénivel is beszéltem, igaz, egyikük sem hallott még a Házassági Tanusítványról, szerintük a konzulátus intéz mindent a születési anyakönyvi kivonat alapján.

Holnap felhívom a Hülye Járások Minisztériumát, talán ők többet tudnak segíteni.

Hell Day

Gale jellemezte így a mai napját, de sajnos az enyémre is ráillik. Vajon mi készteti a követséget arra (a túlzott kaviár- és pezsgőfogyasztáson túl), hogy ne foglalkozzanak az ügyemmel. Miért mondja a HR manager, hogy az elhelyezett jelölt nem jelent meg az első napon, pedig de, és én ahelyett, hogy megbízom a jelöltben, miért esem pánikba, aminek keretében végighívom a Softbank cégcsoport nagy részét és csinálok hülyét magamból. Vajon miért szentel az új belépők orientéciós kézikönyve ugyanakkora részt annak, hogy hogyan sminkeljünk, mint hogy hogyan interjúztassunk, és ha már így van, nekem miért kell ezt követnem a csütörtöki prezentációmon. ésatöbbi ésatöbbi

Szabadnap

Ekodában nagyon sok fodrászat van, konkrétan minden sarkon van egy, de inkább 2. A két fő kategória a dizájner és az 1000 jenes, én gondosan kiválasztottam egy dizájnert, amelyiknek szép narancssárga volt a kirakata (tudatos fogyasztás). A fodrász fiú beszélt angolul (!!!), ezért szépen elmgyaráztam hogy hajvágás lesz, frufru nélkül - ezt jól sikerült kivitelezni. Az utosó simítások közben elmondta, hogy nagyon emlékeztetem Jennifer Anistonra, és lám, most az új frizurám is olyan, mint az övé. Végül is ez nem olyan rossz, mert bár pl Anthony Hopkinst jobb színésznek tartom, mégsem örülnék, ha az új frizurámmal rá hasonlítanék.

Amúgy a fodrászmagazinból megtudtam, hogy a medúza hajviselet kiment a divatból és most már a vállig érő haj hatalmas frufruval a menő. Talán ezért nem tudtam Andrásnak egy igazi medúzát sem mutatni.

Alig hagytam el a fodrászatot, leszólított egy srác az utcán, hogy vacsoráznék-e vele. Szerintem a fodrászat alkalmazottja, és így növelik a vendégek elégedettségét. Inkább bementem Ikebukuróba, ahol köztudottan minden van, Bic Camera is, itt elemet cseréltettem az órámban. Amíg várakoztam, leteszteltem a masszázs-székeket, igazán király volt. Majd az Ikeát helyettesítő FrancFranc-ben vettem szép tányéralátéteket, a 100 jenes boltban pedig négyzet alakú tányérokat. Meg kell említsem, hogy az itteni 100 jenes bolt nem megfeleltethető a 100 Ft-os bolttal, mert tök jó dolgokat lehet benne kapni, jégsalátától kezdve a Hello Kitty-s napozógyékényig, és a tejen kívül minden 100 jenbe kerül.