Nagykövetségi kaland II. rész

Ma, miután nagyedjére is felhívtam a konzulátust, a japán néni megszánt, és mégis kapcsolt egy magyar illetékest. A következőket tudtam meg: a levelemre biztos azért nem válaszoltak, mert ők nem illetékesek. Ő ugyan nem olvasta a levelet, mert az a konzul úrhoz fut be egyenesen, de ő nem foglalkozik egyéni megkeresésekkel. Ki foglalkozik egyéni megkeresésekkel? A konzul úr, de ő most nem elérhető, mert ebéd után már nem szokott visszajönni az irodába. Feloldani kívánva az oximoront, megkérdeztem, hogy nem hivatalosan bár, de tudna-e válaszolni az egyéni megkeresésemre, de erre azt a választ adta, hogy a konzulátus a magyar hatóságokat képviseli, nem házassági tanácsadó iroda. Jó, de akkor ki tud segíteni? Hát azt ő nem tudja, de ha tényleg komolyak a szándékaink, majd a vőlegényem kideríti a japán hatóságoknál. Ekkor ügyesen azzal érveltem, hogy tegyük fel, hogy kideríti, de a magyar hatóságok felé is be kell majd jelentenem, ezt, mint a magyar hatóságok képviselője, hogyan képzeli. Ha érvényes házasságot kívánok kötni (naná, majd kibéreljük a McD különtermét, Ronald bohóc összead bennünket és mindenki kap egy Happy Mealt Menüt), akkor ezt a lakóhelyem szerinti illetékes helyi önkormányzaton beszerzett Házassági Tanusítvány bemutatásával tehetem meg.

Felhívtam Terézvárost, ahol két kedves nénivel is beszéltem, igaz, egyikük sem hallott még a Házassági Tanusítványról, szerintük a konzulátus intéz mindent a születési anyakönyvi kivonat alapján.

Holnap felhívom a Hülye Járások Minisztériumát, talán ők többet tudnak segíteni.