A múlt héten írtam a nagykövetségnek, hogy milyen iratokat kell beszereznem, hol csinálják a hitelesítést, vízum, stb. Erre egy hétig nem válaszolt senki (mivel itt ez a számlálhatatlanul sok magyar, gondolom rengeteg a tennivalójuk), gondoltam telefonálok. A honlapon az "Címünk" menüpont nem elérhető (nehogy már betelefonálgassanak az emberek). Erre eszembe jutott, hogy Anyu egyszer megírta a számukat, ott az automata menüben a titkárság valójában a fax volt, de hát dörzsölt neten kereső vagyok, a telefonszámot seperc alatt megtaláltam kifinomult módszereimmel. Tárcsázok.. kicseng...
- Mushimushi, Hangari Taishiken onegaishimasu.
- Mushimushi. Hangarigo wa daijobu desu ka?
- Iie.
- Eigo wa daijobu desu ka?
- Iie.
Szerencsére a nyitvatartásról szóló nyelvleckén már túlvagyok, ezért megtudtam, hogy ha magyarul kívánok beszélni, akkor 2 és 4 között leszek szíves újra telefonálni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
én, mint egy volt attasé (még ha csak egy hétig tartott is pünkösdi királyságom), kijelenthetem, hogy a diplomaták élete annyira nehéz, hogy ne csodálkozz, ha nem érnek rá veled foglalkozni.
könnyen lehet ugyanis, hogy éppen valami rendkívül fontos fogadáson voltak, ahol szigorúan titkos okból kaviárt kellett enniük, és a nemzetgazdaság szempontjából elképzelhetetlenül jelentős okból kifolyólag pedig dom perginon pezsgővel kellett azt leöblíteniük.
egyébként pedig, mint jelenlegi kodifikátor, megjegyzem, hogy a bejegyzés címében helytelenül betűzve szerepel a "nagykövetségi" kifejezés. a fentiek fényében javasolom, hogy a hibás szót javítani szíveskedjék.
amúgy valszeg 2 és 4 között pukkantották el a pezsgőt, mert a konzul úr nem tudott a telefonhoz jönni.
Post a Comment