Dilemma

Ma a mosógép mögött felfedeztem egy galambfészket, egy darab tojással. Ez tegnap, amikor kiteregettem, még nem volt ott, bizonyíték rá a fészek hevenyészettsége is.

Általánosságban a galambokat idegesítő, ronda, koszos állatoknak tartom, és betegségek terjesztésével vádolom őket. Ebben a konkrét esetben azonban nincs szívem kidobni a tojást. És különben is, beszélhetünk-e kollektív felelősségről?

Pillow Book

Első könyv: Ételek, amelyek nem nyerték el a tetszésemet Kyotóban

- Rántottás rizsnyák
- Rántott csirkeporc (az Y-alakú rész, ami két mellcsontot tartja össze)
- Négyféle tengeri hínárból álló reggeli
- Gőzölt tofu - ha pálcikával kell enni (vö: tejbegríz)
- Sült cérnametélt takonyra emlékeztető mártásban
- Gyógyteából készült fagylalt
- Egy szem fekete bab, mint desszert
- Tofuföllel ízesített saláta
- Rózsaszín halpite

Retrospektiv

Nagyon-nagyon hiányzol Mami!

Ezek vannak

Ma két dolog történt: az egyik, hogy volt tűz- és földrengésvédelmi oktatás. A földrengés ellenin negyedmagammal beszálltam egy szimulátorba, ami konyhának volt berendezve, a mikor elkezdődött a műrengés, el kellett zárni a gázcsapot és bebújni az asztal alá és szorosan fognunk kellett a lábakat, hogy stabilan tartsuk az asztalt. itthon körülnéztem, az IKEÁs asztal alá fogok bújni, mert a japán-stílusú asztal(ka) alá max behasalni tudok. A tűzvédelmi program keretében bukósisakban kellett teljes erőből leszaladni a lépcsőn, utána pedig poroltóval el kellett találni egy tárcsát, amin egy kiskutya mosolygott. Mindenki okulására elmondom, hogy a poroltót használat közben a földre kell tenni, mert ha a kezünkben fogjuk, akkor könnyen balesetet okozhat, ha ráeesik pl a lábunkra.

A másik dolog, hogy éppen ezt akartam megírni a blogon, csak még éppen elolvastam Zsuzsi kalandját a Kárbecslővel, amin annyira jót nevettem, hogy közben levertem a tejesdobozt és az egész tartalma ráömlött a dizájner szőnyegre, most még csak nedves, holnap büdös is lesz. Miközben a tejet itattam fel, szembetalálkoztam egy döglött csótánnyal, aki a csótánycsapdám áldozata lett, a leírás szerint a csótány megmérgeződik, majd haláltusájában elhagyja a lakást. Valszeg ez a példány elakadhatott a dizájner szőnyeg csomózásában. Ha nem éjfél lenne, most kiporszívóznék és elmennék azért a füstölős csótánycsapdáért, amit Alice ajánlott. Bár a leírás ott sem teljesen pontos, mert egy dobozt ajánl 5 nm-re, de amikor Alice az előírás szerinti mennyiséget beüzemelte a nappalijában, délutánra bekapcsolt a füstjelző és mire hazért, dühös tűzoltók álltak a feltört ajtóban, miközben az evakuált lakók az udvaron várakoztak. Majd csak egy dobozzal veszek.

Ez tegnap történt, de azért elmesélem

Szóval tegnap az volt a feladatom, hogy nagyon gyorsan szervezzek egy ebéddel egybekötött ügyfél-jelölt találkozót, amin nekem csak annyi volt a feladatom, hogy bemutassam egymásnak a feleket majd szépen mosolyogjak. Ennél azért sem tudtam volna többet vállalni, mert mindent japánul beszéltek meg. Annyi nehézség volt, hogy sem az ügyféllel, sem a jelölttel nem találkoztam még, mert hogy ez nem az én projektem amúgy, szóval az első nehézség abból származott, hogy a szálloda halljában össze kellett szednem 3, számomra ismeretlen embert. Ilyenkor egyébként én némi proaktivitást várok/várnék a jelöltektől, mivel általában én vagyok az egyetlen nyugati ember aki a lobby-ban téblábol, gondolom, hogy nekik könnyebb engem felismerni, mint fordítva. Szóval, miután kiszúrtam az ebédpartnereimet és kényelmesen elhelyezkedtünk az étteremben, kiderült, hogy az egyetlen nem kétnyelvű étlap hozzám került, de mire a rendelésre került a sor, már mindenki nagyban beszélgetett, ezért úgy gondoltam, nem csinálok fesztivált, az utolsó pillanatban belelestem a szomszédom étlapjába és felolvastam az első fogást, amit megláttam: mixed sandwiches. Kiderült, hogy ez valami random félig nyers hús, irdatlan mennyiségű tormával összemixelve (mixune), két szelet, pesti-kenyérre emlékeztető, pékáru jellegű termék közé préselve. Konkrétan ehetetlen volt, bár minden tőlem telhetőt megtettem, néhány nagyobb falatot szinte rágás nélkül lenyeltem, hogy úgy tűnjön, én is eszem - így utólag visszagondolva, nem mintha bárkit is érdekelt volna. Közben végig mosolyognom kellett, mert ilyen helyzetben ez azért elvárás, főképp, hogy blikkfangos társalgásra képtelen voltam. És amikor azt hittem, hogy rosszabb már nem lehet, akkor leült mellém az az indiai bácsi, akit már reggel kiszúrtam a metrón (egy szerény becslések szerint is 17 milliós városban ez nem kis teljesítmény), mert állhatatlanul büdös volt, gondolkoztam is, hogy hogy lehet reggel 8-kor valaki ennyire büdös, de arra jutottam, hogy már az előző napokban felvehette ezt a szagot. Szóval ott ültem a torma és a bácsi között még egy jó órát, hogy később megtudjam, hogy a megbeszélés kölcsönös érdektelenségbe fulladt. Nehéz kenyér a tanácsadóké.

Morál

A hétvégén a thai étteremben felejtettem a bevásáró zacskómat, amiben kisebb vagyont érő kozmetikai cuccok voltak. Ma visszamentem, és megvolt, mosolyogva átadták. Erre varrjatok gombot, mert szerintem ez nem mindenhol fordulna elő (most rögtöm két ország is eszembe jut, különösen Anyukám szomorú esete, mikor is a nadrágboltban ellopták a fizetés közben pultra tett szemüvegét). A csomag visszaszolgáltatását azzal háláltam meg, hogy ott ebédeltem, ezúttal kókuszlevest, ami azt hiszem, az egyik legfinomabb leves volt, amit valaha ettem, szóval részemről a szerencse.

Folklór projekt

András interaktív folklór projektje ugyan már tartalmaz japán motívumot, mégis szeretném felajánlani az Uniqlo-ban 750 jenért vásárolt lila atlettámat , amiről kiderült, hogy nagyon tradicionális japán motívumok díszítik.

Tájfun

Most éppen tájfun van. Volt tájfun riadó is, de arról lemaradtam, mert - szintén a tájfun miatt - nem működik a tévém. És olyan erős a szél, hogy hazafelé kétszer is orrbavágott az esernyőm, ami majdnem kicsavarodott a kezemből.

Ismét egy csalódás

"When God created the first clay model of the human being, he painted in the eyes, the lips and the sex. Than he pained each person's name, Lest the owner should ever forget it. If God approved his creation, he brought the painted clay model into life by signing his own name." - meséli az édesapa a Párnakönyv című film autentikus japán szokásként beállított születésnapi szertartásán kislányának, miközben a felsoroltak szerint kifesti a leányzó arcát.

Tojás úr azt mondta, hogy nem hogy ezt, de még ehhez hasonlót sem hallott soha. Gyerekek! Nem kell mindent elhinni, amit a tévében láttok!

Skatulya

Az egyik legnehezebb interjúztatási feladatnak a saját kolléga kiválasztását tartom, sajnos többször szívtam meg a saját döntésemet, ezért most elhatároztam, hogy megpróbálom elkerülni a korábbi csapdákat, ezzel az új csapdák megismerésének kockázatát sem kizárva. Ma találkoztam egy lánnyal, aki egy sor olyan jogi diplomával rendelkezik (Essex, Oxford, plusz egy tanfolyam a Harvardon), amivel én valószínű sosem fogok, de egyáltalán nem intelligens. Bár tudjuk, hogy ezek nem egymásból következő dolgok, de azért még is nagyon meglepődtem, hogy valóban elég a legtöbb iskola elvégzéséhez, ha valaki tanulógép. Persze, nekem is megvannak a saját rigolyáim az interjún, és abszolút minuszból indul midenki, aki a "Miért szeretnél tanácsadó lenni?" kérdésre azt feleli, hogy azért, mert szereti az embereket (szeretek szerepelni, színésznő akarok lenni). Hasonlóképpen felingerel a "Nagyon kreatív vagyok, tele vagyok ötletekkel" kijelentés, mert ez sejtetni engedi, hogy az illetőnek valójában egyáltalában nincsenek ötletei, ha már ennél frappánsabb jellemzés nem jutott eszébe magáról. Ezt rögtön be is tudom bizonyítani: a mai lány példaként azt hozta fel, hogy Amerikában japán kultúrestet rendeztek az egyetemen, és ő azt találta ki, hogy szolgáljanak fel zöld teát is a szusi mellé. Miközben meghallgattam, hogy ez miért volt fordulópont a kultúrest életében, azt a belső mércét azt állítottam fel, hogy azokat a jelölteket tekintem ezentúl kvalifikáltnak, akiknek ennél lábkörömvágás közben is tízszer jobb ötleteik vannak.

Miután ilyen remekül beskatulyáztam a jelöltet, hazafelé menet alkalmam volt egy kulturális sztereotípia erősítésére is: az irodaház liftjénél egy hölgy üvöltözött a biztonsági őrrel, aki a sírás szélén volt, és egyre azt hajtogatta: who you want to see? Felajánlottam a segítségemet, mire a hölgy tajtékozva nekem esett és franciául folytatta, hogy ő az Imperial Hotelba akar eljutni, de nem engedik be az épületbe. Mondtam, hogy ez itt az irodaház részleg, a szálloda a másik toronyban van, meg is mutattam, hogy merre kell mennie. Segítségemet azzal hálálta meg, hogy búcsúzóul odavetette: az akcentusom nagyon nehezen érthető. Nagyköszi.

Bikram

Ma jógán rájöttem, hogy az egyenes hátnak vannak fokozatai. Éppen a tehénpofa pózt gyakoroltuk és a tanárnéni azt javasolta, hogy próbáljuk meg a könyökünket a fejünk mögé tenni úgy, hogy közben egyenesen tartjuk magunkat, mert ez egyenesíti ám csak ki a gerincet. Sikerült ugyan, de néhány pillanatig úgy éreztem, hogy engem most tehénpofa-tartásban visz el a mentő az ortopédiára, mert alig bírtam kiszabadítani a karomat a fejem mögül. Viszont megtudtam, hogy miért hívják ezt tehénpofának: teljesen felülnézetből a lábak úgy néznek ki, mint egy tehén feje, a lábfejek pedig a fülek. Bárcsak megnézhetnék valakit teljesen függőlesen, mert én még mindig nem látom teljes meggyőződéssel a tehenet. Amúgy a jógatanárnéni üdvözletét küldi Andrásnak, és el is mesélte mindenkinek, hogy nagyon ügyes volt.

Szingli vasárnap

Ma legelőször is alaposan kitakarítottam a lakást - ennek némi rituális jelentőséget is tulajdonítottam. Egy 15 literes szemeteszsák telt meg azzal a szeméttel, ami Pawel egy hónapos nappalibéli tartózkodása alatt összegyűlt. Már többször felmerült, hogy kiállítást kellene rendezni a volt barátok által hátrahagyott tárgyakból, ez igazán posztmodernül hatna, kár, hogy hamarosan elviszi szemetes. Ezután meglátogattam Tojás urat a kórházban, aki orrpolip-műtétjéból lábadozott. Előzőleg betelefonáltam, hogy megtudjam a látogatási időt, de persze valami félreértődött, és én végül rendelési időben érkeztem. A portán megkérdezték, hogy mi járatban vagyok, mondtam ékes japánsággal, hogy egy barátomat jöttem meglátogatni (na, azért ezt eltúloztam, hogy nagyobbat nevessünk, csak annyit tudtam mondani, hogy egy barátom itt van), és mivel nem látogatási időben jöttem, ezért vélelmezték, hogy az én barátom egy orvos. Itt célszerűnek láttam nem ellenkezni, és inkább Most mutasd meg!-et játszottam a nővérkével: elmutogattam a fül-orr-gégészet fogalmat, amit ő 3 perc alatt kitalált. Az osztályon magabiztosságot színlelve vonultam végig, és olyan jól sikerült, hogy senki, de senki nem mert hozzám szólni. Ami csak azért nem volt jó, mert így nem találtam meg Tojás úr szobáját, pedig felfegyverkeztem egy névejgykártyával is, amin kanjival is rajta van a neve. Majd végül egy bátor takarítónéni megkérdezte, hogy kit keresek, és elvezetett a szobához. Tojás úr elég rossz bőrben volt, az orrából vattapamacsok lógtak ki, ezért nem maradtam sokáig. Ezután pedig bevásároltam és vacsorát főztem. Nem tudom, hogy a Jóisten mely, a Japán tengerben őshonos teremtményét ettem, de annyi biztos, hogy fokhagymás olajban kisütve, zöldsalátával nagyon finom volt. És a háttérben Robbie csak nekem énekelt. A nap mélypontja a Creme brule volt, aminek a tetején karamell helyett egy tojásrántottára emlékéztető réteg volt, de ezt lekapartam és az alatta lévő puding (?) egész jó volt.

Tokyo Watch Fair

Ma Ryoval elmentünk a Tokiói Nemzetközi Óravásárra, szakmai és személyes okokból szóbaelegyedtünk az eladókkal és érdeklődtünk a piaci hírekról. Az Audemars Piguet standján kedvesen felajánlották, hogy próbáljam csak fel nyugodtan a modelleket, mindjárt fel is hívták a figyelmemet a cég büszkeségére. Szépen a karomra csatolták és elmondták, hogy mi mit mutat (mert hogy 4 számlap is volt, az alapokat már korábban elsajátítottam - nem úgy, mint C. Szabó D.), alaposan megnéztem mindent, végezetül az árcédulát: 70.6 millió (!) jenbe kerül. Ez durván a Dohány utcai lakás értékének a 7.5-szerese, meg még egy kicsi (valószínűleg egy tartalék szíj ára). Azt hiszem, ez volt a legdrágább tárgy, amit valaha a kezemben tartottam. Bár később kiderült, hogy ezt az értéket könnyen túlszárnyalhattam volna, ha felpróbálom a Piaget 127 milliós modelljét, bár valószínű infarktust kaptam volna abbéli félelmemben, hogy valamit elrontok rajta, és hetedíziglen törtleszhetem az árát.