Ez tegnap történt, de azért elmesélem

Szóval tegnap az volt a feladatom, hogy nagyon gyorsan szervezzek egy ebéddel egybekötött ügyfél-jelölt találkozót, amin nekem csak annyi volt a feladatom, hogy bemutassam egymásnak a feleket majd szépen mosolyogjak. Ennél azért sem tudtam volna többet vállalni, mert mindent japánul beszéltek meg. Annyi nehézség volt, hogy sem az ügyféllel, sem a jelölttel nem találkoztam még, mert hogy ez nem az én projektem amúgy, szóval az első nehézség abból származott, hogy a szálloda halljában össze kellett szednem 3, számomra ismeretlen embert. Ilyenkor egyébként én némi proaktivitást várok/várnék a jelöltektől, mivel általában én vagyok az egyetlen nyugati ember aki a lobby-ban téblábol, gondolom, hogy nekik könnyebb engem felismerni, mint fordítva. Szóval, miután kiszúrtam az ebédpartnereimet és kényelmesen elhelyezkedtünk az étteremben, kiderült, hogy az egyetlen nem kétnyelvű étlap hozzám került, de mire a rendelésre került a sor, már mindenki nagyban beszélgetett, ezért úgy gondoltam, nem csinálok fesztivált, az utolsó pillanatban belelestem a szomszédom étlapjába és felolvastam az első fogást, amit megláttam: mixed sandwiches. Kiderült, hogy ez valami random félig nyers hús, irdatlan mennyiségű tormával összemixelve (mixune), két szelet, pesti-kenyérre emlékeztető, pékáru jellegű termék közé préselve. Konkrétan ehetetlen volt, bár minden tőlem telhetőt megtettem, néhány nagyobb falatot szinte rágás nélkül lenyeltem, hogy úgy tűnjön, én is eszem - így utólag visszagondolva, nem mintha bárkit is érdekelt volna. Közben végig mosolyognom kellett, mert ilyen helyzetben ez azért elvárás, főképp, hogy blikkfangos társalgásra képtelen voltam. És amikor azt hittem, hogy rosszabb már nem lehet, akkor leült mellém az az indiai bácsi, akit már reggel kiszúrtam a metrón (egy szerény becslések szerint is 17 milliós városban ez nem kis teljesítmény), mert állhatatlanul büdös volt, gondolkoztam is, hogy hogy lehet reggel 8-kor valaki ennyire büdös, de arra jutottam, hogy már az előző napokban felvehette ezt a szagot. Szóval ott ültem a torma és a bácsi között még egy jó órát, hogy később megtudjam, hogy a megbeszélés kölcsönös érdektelenségbe fulladt. Nehéz kenyér a tanácsadóké.