Tuesday, 4 September 2007

Skatulya

Az egyik legnehezebb interjúztatási feladatnak a saját kolléga kiválasztását tartom, sajnos többször szívtam meg a saját döntésemet, ezért most elhatároztam, hogy megpróbálom elkerülni a korábbi csapdákat, ezzel az új csapdák megismerésének kockázatát sem kizárva. Ma találkoztam egy lánnyal, aki egy sor olyan jogi diplomával rendelkezik (Essex, Oxford, plusz egy tanfolyam a Harvardon), amivel én valószínű sosem fogok, de egyáltalán nem intelligens. Bár tudjuk, hogy ezek nem egymásból következő dolgok, de azért még is nagyon meglepődtem, hogy valóban elég a legtöbb iskola elvégzéséhez, ha valaki tanulógép. Persze, nekem is megvannak a saját rigolyáim az interjún, és abszolút minuszból indul midenki, aki a "Miért szeretnél tanácsadó lenni?" kérdésre azt feleli, hogy azért, mert szereti az embereket (szeretek szerepelni, színésznő akarok lenni). Hasonlóképpen felingerel a "Nagyon kreatív vagyok, tele vagyok ötletekkel" kijelentés, mert ez sejtetni engedi, hogy az illetőnek valójában egyáltalában nincsenek ötletei, ha már ennél frappánsabb jellemzés nem jutott eszébe magáról. Ezt rögtön be is tudom bizonyítani: a mai lány példaként azt hozta fel, hogy Amerikában japán kultúrestet rendeztek az egyetemen, és ő azt találta ki, hogy szolgáljanak fel zöld teát is a szusi mellé. Miközben meghallgattam, hogy ez miért volt fordulópont a kultúrest életében, azt a belső mércét azt állítottam fel, hogy azokat a jelölteket tekintem ezentúl kvalifikáltnak, akiknek ennél lábkörömvágás közben is tízszer jobb ötleteik vannak.

Miután ilyen remekül beskatulyáztam a jelöltet, hazafelé menet alkalmam volt egy kulturális sztereotípia erősítésére is: az irodaház liftjénél egy hölgy üvöltözött a biztonsági őrrel, aki a sírás szélén volt, és egyre azt hajtogatta: who you want to see? Felajánlottam a segítségemet, mire a hölgy tajtékozva nekem esett és franciául folytatta, hogy ő az Imperial Hotelba akar eljutni, de nem engedik be az épületbe. Mondtam, hogy ez itt az irodaház részleg, a szálloda a másik toronyban van, meg is mutattam, hogy merre kell mennie. Segítségemet azzal hálálta meg, hogy búcsúzóul odavetette: az akcentusom nagyon nehezen érthető. Nagyköszi.

3 comments:

saturninus said...

úgy tűnik, hiába szembesülnek a csigaevők azzal, hogy a világ másik végén a frankofónia nem annyira elterjedt, mint kicsit közelebb saját országukhoz (és volt gyarmataikhoz), valójában ettől függetlenül természetesnek veszik, hogy az alapműveltséghez tartozik a francia társalgás képessége.

ezzel az attitűddel beppuban is találkoztam, ahol a teljesen tanácstalan és elveszett párocska nem hatódott meg, hogy én franciául tanácstalankodtam velük.

én azért örültem volna, ha valakivel magyarul is megtárgyalhattam volna, hogy miért nem engednek be a japán nénik reggel a ryokan közös (és egyetlen) fürdőszobájába.

egyébként pedig színház az egész világ!

kiselek said...

Nekem egyszer lelkesen mondta egy jelölt, hogy a marketing mellett a hr is érdekli.
-Miért?
-Hát, hát, hát...szünet.. mert az emberekkel foglalkozik.

Sara said...

Muszáj elmondanom a kedvencemet:
- Hol helyezkedik el a szervezetben?
- Az ablak mellett.